Egy esős, borongós, novemberi napon összegyűltünk a Weöres Sándor Általános Iskola aulájában, hogy verssel és dallal idézzük fel azt a sok gyönyörűséget, élményt és örömet amelyekben az idei ősz részesített bennünket, és közösen búcsúzzunk ettől a színpompás évszaktól.
Összejövetelünket Weöres Sándor: "Ha nézem a világot" című versével indítottuk.
Majd a Harmadikos Plesovszki Noémi következett, aki bár ügyes matekos, mégis bevállalta, hogy tanulótársai előtt rossz választ adjon arra a kérdésre, mennyi 7x8.
Mindezt azért tette, hogy szamárfülekkel a fején, szégyenkezve távozhasson egy, a térben kifeszített takarófólia mögé, így illusztrálva az alábbi szólást.
"Eltűnik, mint szürke szamár a ködben"
A szeptembert és a ficserésző fecskék búcsúját Kányádi Sándor "Valami készül" című versével jelenítettük meg.
Az októberi szüretet élhettük át újra Sandrik Ágnes tanítónő vezette elsős és másodikos diákok révén, akik a "Badacsonyi szőlőhegyen..." és az "Érik a szőlő..." kezdetű népdalokat énekelték el nekünk.
Mi negyedikesek szürke és bánatos esernyők alatt Osváth Erzsébet "Síró-rívó november" című versét szavaltuk el.
Ezt követően mécsesek meggyújtásával és a Szegedi Nemzeti Színház "A padlás" előadásából megismert egyik dallal, Presser Gábor, Sztevanovity Dusán "Örökre Szépek" című szerzeményével emlékeztünk meg azokról, akik nem lehetnek már köztünk.
Erzsébet nap alkalmából a II. András és Merániai Gertrúd leányához, a szépséges, magyar királylányhoz, Árpád-házi Szent Erzsébethez fűződő rózsa legendát játszottuk el.